A síelés újjászületésének kapujában

A síelés újjászületésének kapujában

Josh Loubeket, a hivatásos síelőt sokáig profi snowboardosok vették körül, s rendszeresen elkísérte őket a gyakorlóterepre, melyek akkoriban tiltott területnek számítottak a síelők számára. Mindez a kilencvenes évek elején történt, mikor ezek a parkok kezdtek divatba jönni, és a síelők által megtestesített irányzat a snowboard-generáció által meghaladottá vált. Ám Loubek csatlakozott barátaihoz, s mindenhová követni akarta őket.

’Nem volt ebben semmi különös: a haverjaim snowboardoznak, én meg síelek, na és? Akkor is azt akarom csinálni, amit ők, ugyanolyan menő leszek és megtanulok minden trükköt.-Így gondoltam.’ -magyarázta Loubek.

Josh ellesett néhány trükköt a snowboardos haveroktól, s azokat továbbfejlesztve átültette sílécekre. A Síelők Nemzetközi Szövetsége a sportág elsőszámú szakértőjének titulálja őt. A Mountainzone.com internetes oldal faggatta Loubeket az igazi jib- jelenségről. Loubek rámutatott: nincs ebben semmi új, csupán megfelelő arányban kell vegyíteni a hódeszkázást és a hetvenes évek látványos-trükközős stílusát.

„Szerintem az egész a kettő keveréke, hiszen a hetvenes évek szabadstílusa olyan, amilyennek a snowboardozásnak igazából lennie kell. Csak egy csipetnyi a hetvenes évekből is, meg a snowboardosoktól is, és kész, nem adunk hozzá semmi újat.’

A snowboardozók gyakorlópályáit, valamint minden olyan terepet és eszközt, melyek mutatványokra ösztönöznek, túlzás nélkül tekinthetjük a jib szülőföldjének. Asztallapok, félcsövek és különböző rések, hézagok; mind-mind eszközül szolgáltak a nagyszabású versenyeknek. Több küzdelemre került sor, melyek elbírálása során a legszebb mutatvány vezetett győzelemhez. Loubek álláspontja szerint azonban a szervezőknek lassan át kellene engedniük a bírói széket a sportolóknak, hiszen mégiscsak ők értenek ahhoz legjobban, ki produkálja a leglátványosabb trükköt, a legőrültebb ugrást, vagy épp ki érte el a legnagyobb fejlődést.

„Szeretnénk, ha így működne”-teszi hozzá Loubek. „Nincs kedvünk egy rakás ötvenes bíróhoz, akik megmondják, mit csináltunk jól vagy mit rontottunk el. A közönségnek sem erre van szüksége.”

Idén több extrém versenyt rendeznek, mint eddig valaha, ilyen például a ’Gravity Games’, a ’Superfly Slopestyle’, a ’Red Bull Huckfest’ vagy az ’X-Games’-hogy csak néhányat említsünk. Ráadásul ezek az események egyre szélesebb nyilvánosságot nyernek, leginkább a tv-nek és a közönségbarát rendezvényeknek, valamint az egyszerű elbírálási módoknak köszönhetően. Loubek nézete szerint a sportág népszerűsödésével a legfőbb cél a versenyek laza, szórakoztató jellegének megőrzése-minden mesterkéltség nélkül.

’A résztvevőket nem az a cél vezérli, hogy a sportág olimpiai versenyszámmá fejlődjön. Inkább szeretnék megtartani szórakoztató eseményként, mely egyúttal mindenki számára megadja az önkifejezés lehetőségét.’

A 25 éves Loubek Seattle-ben járt főiskolára, s Stevens Pass-ben kezdett síelni. Több freestyle-versenyen is részt vett-elmondása szerint eleinte nem túl jó eredménnyel-, de kitartásának köszönhetően rövid időn belül lehetősége nyílt arra, hogy elismert sportolók között mérettesse meg magát- már az első évben.
Majd Steamboatban az amerikai csapat edzői megkérték, hogy tanítsa a freestyle-t. Négy éven át edzősködött, de a szigorú követelmények kezdték elvenni a kedvét, így profiként folytatta tovább.
„Nehéz volt összehozni a csapatot, nagyon sokba is került, emiatt már-már úgy éreztem, kezd kiveszni az egészből a lényeg, amiért annak idején elkezdtem.’-Meséli Loubek. „Így hát hivatásosként folytattam nagyjából négy évvel ezelőtt. Részt vettem néhány buckázós, és extrém rendezvényen-miközben a többi profi versenyzővel lógtam együtt és végig azt tartottam legfontosabbnak, hogy továbbra is örömömet leljem abban, amit csinálok.’
’Most az a feladatom, hog y a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, akárhányszor pályára állok. Új kihívásokkal szembenézni, észvesztő tehetségek között, tele energiával...’

Loubek-aki tavaly télen Whistlerbe költözött-, most élheti meg igazán álmait. Számos filmben szerepelt, többek között a Poor Boyz Production ’Degenerates’ és ’Thirteen’című alkotásaiban. A Teton Gravity Research által készített ’Area 51’-ben is feltűnt, melyet 16 milliméteres filmre vettek fel. Olykor bátyjával, Christiannel dolgozik együtt, aki az Evolution Engine Films tulajdonosa. A MountainZone.com számára is leforgatott egy sorozatot.
Loubek vegyíti a munkát a szórakozással, így nem csoda, hogy azzal foglalkozhat, amivel a legjobban szeret. Kisebb szerepeket kapott a Matchstick Productions legutóbbi filmjeiben is, köztük a legfrissebben (Global Storming), amelyben Shane Szocs társaságában bámulatos mutatványt produkált.

„Shane és én mindketten próbáltunk rátenni néhány lapáttal” - mondja. „Teljesen magával ragadott a hangulat... kamerák vettek körül, és valami igazán rendkívülit akartam mutatni. Így hát megcsináltam egy 360-as ugrást negyven láb magasból.' Loubek szereti a jibet, de a hegyről síelést is. Greg Stump filmjei nagy hatást gyakoroltak rá, melyben olyan legendás alakok tűntek fel, mint Scot Schmidt vagy Glen Plake.

„A síelésre eleinte az motivált, hogy távol tartsam magam az olyan, szokványos sportoktól, mint a futball. Plake és a hozzá hasonlók igazán inspirálóan hatottak rám.”
Ám most, mikor Loubek a Whistler-Blackcomb-ban rendezett Camp of Champions nevű tábor egyik profi edzője, leginkább a fiatal srácok inspirálják. Főleg olyankor, mikor például néhányuk a hét végére megtanul 360-as forgásokat vagy olyan mutatványokat produkálni, melyekről el sem tudták képzelni, hogy valaha is képesek lesznek rá.
„Élvezem, hogy ezekkel a srácokkal síelhetek, mert teljesen olyan, mintha húsz kistesóm lenne, vagy ilyesmi... A gyerekek fele, akik bonyolult trükkök megtanulásával próbálkoznak, valójában máris észvesztő tudás birtokosai. Jó nézni, ahogy tűzbe hozza őket a dolog.”
Loubek és a többi veterán síelő ügyelnek a srácok biztonságára is. Erre példa, hogy a legutóbbi Winter X Games kezdő pályája az erős szél miatt veszélyessé vált, s emiatt a versenyt végül egy nappal elhalasztották és egyúttal a helyszínt is mérsékeltebb terepen jelölték ki. De ez nem mindig működött így: Shane Anderson, az egyik versenyző hátsérülést szenvedett, miután egy erős széllökés letaszította harminc láb magasból. Loubek elmondása szerint Anderson fel fog épülni. Emellett hangsúlyozza, hogy ebben a feltörekvő sportban, melynek egyre több fiatal hódol, az idősebbek segítenek nekik megismerkedni a biztonsági előírásokkal, hogy aztán nyugodtan átadhassák magukat a szórakozásnak.
„A kissrácok igazán előreviszik a showt, és eszméletlen dolgokat tesznek a sport érdekében, így hát nekünk, több tapasztalattal rendelkező veteránoknak kell odafigyelnünk a biztonságra.”

Loubek érzi a szenvedélyt, ami a fiatal versenyzőkben, köztük a tizennyolc éves Candide Thovexben tombol, aki megnyerte idén mind a Gravity Games, mind pedig az X Games- versenyeket. Ezek a srácok minden alkalommal, mikor mestereiket megszégyenítő ugrásokkal kápráztatnak el, vagy éppen azt tanulják, hogyan hódítsák meg a levegőt, Loubek saját lelkesedését szítják egy új freestyle-korszak hajnalán.

„ A szemükben látszik,”-folytatja Loubek. „Az összes haverjuknak elújságolják majd, hogy ugrottak egy 360-ast. Tündéri.”